Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek. .

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya. .

Weöres Sándor: Regélő

Három görbe legényke, róka rege róka,

tojást lopott ebédre, róka rege róka,

lett belőle rántotta, róka rege róka,

a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

másik meg a fajtáját, róka rege róka,

harmadik az ükapját, róka rege róka,

hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Harap-utca három alatt

megnyílott a kutya-tár,

síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülű Aladár.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek 5 forintért

kapható a kutya már.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Juli néni, Kati néni

- letye-petye-lepetye! -

üldögélnek a sarokba,

jár a nyelvük, mint a rokka

- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája

- letye-petye-lepetye! -

lyukat vágnak közepébe,

kitűzik a ház elébe

- letye-petye-lepetye! -

Fut, robog a kicsi kocsi,

rajta ül a Hahargosi,

din don diridongó.

Ha kiborul az a kocsi,

leröpül a Haragosi,

din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,

vele fut a retyerutya,

din don diridongó.

Ha kiborul a fakutya,

lepotyog a retyerutya,

din don diridongó.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.

Hónapsoroló

(magyar népköltés)

Január elöl jár,

A nyomán február.

Március szántóvető,

Április nevettető.

Május szépen zöldellő,

Június nevelő,

Július érlelő,

Augusztus csépelő,

Szeptember gyümölcshozó,

Október borozó,

November télelő,

December pihenő.

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc

Fenn a hegyen,

körbe-körbe,

Tűztáncot jár

három törpe.

Rátiporva

kőre, rögre,

azt huhogják

megpörögve:

Hipp,-hopp,

hepe,-hupa,

avar,-muhar,

jaj, de puha!

Zeng a daluk

mindörökre,

Törpe bögre,

görbe bögre.

Si-ha-ha-ha,

Fut a vonat,

repíti az

utasokat.

Ha hegynek megy,

a kerekek

ezt suttogják:

"Se-gít-se-tek!"

Ám ha völgyben

vígan szalad,

füstje keskeny

ezüstszalag.

S ha a völgyet

már megunta,

besurran az

alagútba!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,

sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed

milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed

lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,

Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed

három féle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!

Háp háp, háp,

jönnek a kacsák,

hű, de éhes,

hű, de szomjas

ez a társaság!

Bú, bú, bú,

boci szomorú,

de hogy feszít

tyúkjai közt a kukurikú.

Röf, röf, röf,

Orra sárba döf,

Sonkalábán

Kucu-néni

fürödni döcög.

Bú, röf, háp,

sípok, trombiták.

Víg zenével

így köszönt e

díszes társaság

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó,

meg egy légy,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy molnár,

meg egy pék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy asztal,

meg egy szék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy kantár,

meg egy fék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Ha neked ez

nem elég,

öleld meg a

kemencét!

Bumm!

Hosszú nyakú

Csetneki

sánta lovát csetleti,

csetleti,

botlatja,

lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,

szakad szét,

püff neki!

Sárba csöppen Csetneki.

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.

Bari bég a zöld gyepen.

Cirmos cica egerész.

Csengő csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél.

Esik eső, fúj a szél.

Füsti fecske ficsereg.

Gerle, galamb kesereg.

Gyom között gyors gyík szalad.

Harmatos hajnal hasad.

Itt van már a zivatar!

Jó az anya, jót akar.

Kivirít a kikelet.

Leveles lesz a liget.

Lyukas fazék fekete.

Mese, mese, meskete...

Nádat a szél legyezi.

Nyúl a fülét hegyezi.

Orgonafán méhike.

Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér.

Róka szava kicsit ér.

Susog a sok sasmadár.

Szilvafára szarka száll.

Tücsök tarlón hegedül.

Tyúk az árkon átrepül.

Uccu, csípd meg, hóha, hó!

Ürgét fogott a Sajó.

Vércse vijjog délelőtt.

Zörgetik a vasfedőt.

Zsindelyezik a tetőt.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból

kidagadok én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,

óriások palotáját

elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,

nagy hős leszek én,

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,

boldog leszek én,

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

- Komámasszony, hol az olló?

- Imént kérte el a holló.

Gyolcsinget varr az urának,

fodros kötényt a hugának,

posztóujjast a fiának,

hálósipkát az ipának,

bársonymellényt a napának

s rakottszoknyát - jómagának.

El is készül egykettőre -

mához három esztendőre.