M�rai S�ndor: A bar�ts�gr�l

Nincs emberi kapcsolat, mely megrend�t�bb, m�lyebb lenne, mint a bar�ts�g. A szerelmesek, igen, m�g a sz�l�k �s gyermekek kapcsolat�ban is mennyi az �nz�s �s a hi�s�g! Csak a bar�t nem �nz�; m�sk�l�nben nem bar�t. Csak a bar�t nem hi�, mert minden j�t �s sz�pet bar�tj�nak akar, nem �nmag�nak. A szerelmes mindig akar valamit; a bar�t nem akar �nmag�nak semmit. A gyermek mindig kapni akar sz�leit�l, t�l akarja sz�rnyalni atyj�t; a bar�t nem akar kapni, sem t�lsz�rnyalni. Nincs titkosabb �s nemesebb aj�nd�k az �letben, mint a sz�kszav�, meg�rt�, t�relmes �s �ldozatk�sz bar�ts�g. S nincs ritk�bb.

Montaigne, mikor elt�n�d�tt az �rz�s f�l�tt, mely La Bo�tie-hez f�zte, ezt mondotta: „Bar�tok voltunk... Mert � volt �, s mert �n voltam �n.”

Ez felette fontos. S Seneca ezt �rja egyhelyt Luciliusnak: „Aki bar�t, szeret, de aki szeret, nem mindig bar�t.” Ez a meg�llap�t�s t�bb is, mint pontoss�g: ez m�r az igazs�g. Minden szeretet gyan�s, mert �nz�s �s fukars�g lappang hamuj�ban. Csak a bar�t vonzalma �nzetlen, nincs benne �rdek, sem az �rz�kek j�t�ka. A bar�ts�g szolg�lat, er�s �s komoly szolg�lat, a legnagyobb emberi pr�ba �s szerep.

(Forr�s: M�rai S�ndor: F�vesk�nyv )

Hamvas B�la: A bar�ts�g

Minden bar�ts�g azzal a hom�lyos �rz�ssel kezd�dik, hogy valahol m�r tal�lkoztunk. Mintha r�gen testv�rek lett�nk volna. M�g ink�bb, mintha ikrek lett�nk volna. S ez�rt a tal�lkoz�s csak viszontl�t�s. Amikor pedig az ember bar�tj�t�l elszakad, tudja, hogy ez a t�voz�s csak l�tszat. Valahol egy�tt marad vele �gy, ahogy egy�tt volt vele a tal�lkoz�s el�tt.

A k�z�ss�ghez legal�bb h�rom ember kell. De ahol h�rman vannak, onnan Philia m�r elt�vozik. Az �n �s a Te kett�. Mindig csak kett�. Eggyel t�bb, mint amikor az ember egyed�l van, eggyel kevesebb, mint amikor az ember k�z�ss�gben van. Az �n - Te kapcsolata k�l�n egzisztenci�lis k�r: az individuum �s a kollekt�vum k�z�tt a l�t saj�tos k�re. A mag�ny �s a k�z�ss�g k�z�tt. Az egyed�ll�t �s a sokas�g k�z�tt.

Az Egy �s a H�rom k�z�tt. Ez a kett� a Philia vil�ghelye.

A bar�ts�g a l�tnek az a k�re, ahol az �n is megmarad, a k�z�ss�g is teljes�l �s tov�bb �l �rintetlen�l, de a kett� k�z�tt �s a kett�t�l f�ggetlen�l a l�tnek teljesen �j, sem az egyikb�l, sem a m�sikb�l le nem vezethet�, harmadik lehet�s�ge t�mad. �j l�tforma ny�lik meg. Ez a bar�ts�g.

A szerelem titka, hogy a kett�b�l egy lesz, a bar�ts�g titka, hogy az egyb�l kett�. Ez�rt a szerelem ford�tott bar�ts�g, �gy, hogy az egyikb�l mindig sziv�rog �t valami a m�sikba. A szerelem n�ha olyan, mintha egyb�l kett� lenne, holott mindig kett� volt, �s csak a szerelem tette eggy�. A bar�ts�g pedig n�ha olyan, mintha kett�b�l egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a bar�ts�g tette kett�v�.

A bar�ts�gnak n�gy form�ja van: a h�sies, az intim, a szellemi �s a j�t�kos. De az igazi bar�ts�g mind a n�gyet egyes�ti, s ez�rt nyugodtan mondhat�, hogy ez a bar�ts�g n�gy dimenzi�ja. A h�siess�g az, hogy fel�ldozom �rte �letemet; a szellemi az, hogy ahol egy�tt vagyok vele, az a szellem vil�ga; a j�t�k az, hogy oly vid�man j�tszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy felt�rom magam.

Ebben a m�lys�gben csend van, zavartalan nyugalom, �s mozdulatlan b�ke. Ez az idill vil�ga. Ez az aranykor. Ami a szerelemben csak ritk�n, pillanatokra teljes�l, a hat�rtalan megnyugv�sb�l kiragyog� boldogs�g: az a bar�ts�gban �lland�an jelen van. (...) A bar�ts�g azzal kezd�dik, hogy mind a ketten az idillbe l�pnek. S itt nincs sz�ks�g v�gyra, k�v�ns�gra, er�re, k�zdelemre, az idill nem ismer hi�nyt �s minden szenved�lyt kiel�g�t. Ez�rt a bar�ts�g m�lyebben van, mint a szeretet, �s m�lyebben, mint a szerelem.

Azt mondj�k, a szerelem k�lt�v� tesz. Gyakran. A bar�ts�g az �letet teszi k�lt�iv� �s k�lt�szett�. A szerelemb�l a k�lt�szet hamar kiv�sz, mert a szerelemnek minden csak eszk�z, hogy a vil�gegyetem k�t legnagyobb ellent�t�t, a f�rfit �s a n�t egybeolvassza. A bar�ts�g maga ez a po�tikus kapcsolat. �s a verseket nem �rjuk, hanem �lj�k